Beszámoló I.

Szép jó napot mindenkinek, ma ismét hazai tájakra vándorlunk…méghozzá a Börzsöny északi csücskébe, hogy a határtól pár tíz kilométerre az őszi erdőben felsétáljunk a 444 méter magasan fekvő, híres drégelyi vár maradványaihoz. A képekért újfent elnézést, délelőtt még ragyogó napsütés volt, délután pedig már hófehér ég esőszaggal…szokásos balszerencse, próbáltam keretezéssel kompenzálni (de nem vagyok biztos benne, hogy jobb lett).

A történelmi háttérről bizonyára mindenkinek beugrik ez-az, ha más nem, kedvenc költőm, Arany János ballada-indító sora, mely szerint „felhőbe hanyatlott a drégeli rom”…nos, épp így jártam én is. :) A személyes vonatkoztatásoktól eltekintve, a vár története pár száz évvel ezelőtt kezdődött. 1274ben Dragul (Dráguly) faluként szerepel, amely a Kacsics nembeli Marót birtoka, aki azonban a lázadó kunokhoz csatlakozott, ezért IV. László király e birtokától megfosztotta és azt a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Dersnek és Demeternek adományozta, 1285ben.

1311ben a trencséni kiskirály, Csák Máté kezére kerül, aki 1321ig tart őrséget a falak közt. Drégely 1390ig királyi várként szerepel a feljegyzésekben, ekkor zálogosítja el IV. Zsigmond király közel 30 évre. A mohácsi vész után Várady Pál püspök fennhatósága alá kerül. 1544től, Nógrád és Esztergom eleste után első vonalbeli végvárrá válik, bár az omladozó falak javítása nem ennek megfelelően történik (konkrétan sehogy, épp válság volt…).

A török hadak 1552, július 6-án kezdik meg ostromát. Az érsek által kinevezett Szondi György a félelmetes túlerő ellenére (12000 török ellen 146 végvári vitéz), 4 napig védte embereivel a várat. Az utolsó, június 9-én indított ostromban a kapitány a várkapunál halt hősi halált, és az őrség is elpusztult. Az ostrom során rommá lőtt falakat a török már nem építette fel, hanem a vár alatti Palánk falu területén építettek 1575-ben - a jelenlegi templom közelében - egy palánkvárat, amely kétezer lovas befogadására volt alkalmas. Ennek következtében Drégely vára nem jutott többé katonai szerephez, ellenben létrejött a máig létező település, Drégelypalánk.

Ali pasa és serege még 41 évig uralta a vidéket, majd Pálffy Miklós érsekújvári generális közeledő hadai elől menekülve mind a palánkvárat, mint a romokat felgyújtották. 1605. december 23-án Rhédey Ferenc, Bocskay István hadvezére foglalta el Drégelypalánkot Rudolf császár seregeitől és meg is tartotta azt a fejedelem számára az 1606-os bécsi békéig. 1619-ben Bethlen Gábornak hódolt meg a vár. Közben a közeli nógrádi vár törökjei folyamatosan támadták a palánkvárat, de nem sikerült tartósan bevenniük az egyre jobb zsákmánynak számító erődöt.

A török uralom megszűnése után 1735-ben a megfogyatkozott lakosság pótlására katolikus németeket telepítettek Palánkra. Ezzel egy időben kezdődött meg a falak köveinek széthordása az építkezésekhez. Az egykori erődítmény állapota az 1980-as évek végére olyannyira kritikusra fordult, hogy félő volt, néhány évtized múlva már semmi sem marad belőle, ezért felvetődött a rekonstrukció gondolata. Az első próbálkozásokat a Honton élő Gál János, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektora tette meg, akinek vezetésével az egyetemisták kivágták a bozótot, padokat, asztalokat helyeztek ki. A vár állaga azonban vészesen romlott tovább.

A gesztor szerepét az 1991-ben megalakított Drégelyvár Alapítvány vállalta magára, amely eddig 35 millió forintot fordított a várra, amelyből 611 köbméter fal épült meg. A nyugati fal már elkészült, az északi fal is masszívan áll, bár még dolgozni kell rajta és megkezdődött a keleti fal építése is. Az állagmegóvás az Országos Műemléki Hivatal tervei alapján történik.

A sziklavár hosszan elnyújtott alaprajzú, megközelítően észak-déli tájolású. Bejárata a déli oldalon van, melynek sziklába vágott kapunyílása ma is látható. A bejárat közelében ugyancsak sziklába faragtak két négyzetes mélyedést és további lépcsőket. A vár északi fala még több méter magasságban áll. A romterület belsejében négyzetes, falazott, feltöltődött vízgyűjtő és több kapunyílása, valamint néhány nagyméretű lépcsője megmaradt az utókornak. 2004-ben itt helyezték el Melocco Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi.

Autóval neki indulva a Börzsönynek, viszonylag jó minőségű autóút visz a vár felé, azonban kitáblázva mindössze egy helyen van, egy vasúti átjáró előtt. Érdemes még a faluban megkérdezni a pontos útvonalat, és ne essünk kétségbe, ha a hegyre autózva kilométerek át nem jön szembe senki, nem tévedtünk el. A romok bejárása után természetesen kötelező a séta a környező erdőben! :) 

Beszámoló II.

Ismerd meg Nógrádot!

Drégely vára

A remélhetőleg kedvcsináló túrabeszámoló elején rögtön szeretném leszögezni, hogy Drégely vára nem az a hely, amely autóval jól megközelíthető. A vár és a csodálatos látkép nem adja könnyen magát, oda bizony legalább egy órás, néhol erős emelkedőkkel nehezített úton lehet feljutni. Ezt, azért is említem, mert lefelé menet, Drégelypalánkon több autóssal találkoztunk, akik útmutatást keresve, szemmel láthatóan járművükkel szerették volna inkább a várat bevenni.

De autóst vagy gyalogost, kényelemszeretőt vagy túrázót csak bátorítani lehet, jöjjön és ismerje meg Drégelyt, a vérzivataros magyar történelem e hősi helyét, merüljön el a varázslatos nógrádi táj szépségében, nyugalmában

Varázslatos világ hirdeti a nógrádi turizmus aktuális szlogenje. A természet és a múlt nem hagy cserben, hozzáteszi ehhez a maga részét, az ember formálta jelen néhol azonban mosolyogtatóvá teszi a jó szándékú szlogeneket is.

Bár Drégely várát a török 1552-ben a Drégelypalánk közeli Kecskehegynél kezdte ágyúzni, a túrázónak több útvonal kínálkozik a vár elfoglalásra.

Tehát az első kérdés: honnan induljunk?

A mi kiinduló pontunk Drégelyvár vasúti megálló volt, Balassagyarmat vagy Vác felől megközelítve, a vonatút, a táj szépsége révén igazi élményt ad. Mi Vác felől érkeztünk, a Dunát elhagyva Verőce-Magyarkút szakasz a kora reggeli párafoltokkal, a fák közül örökké előbukkanó napsugarak erejével, a sínek mellett kanyargó, megduzzadt erdei patak rohanásával igazán megkapó látványt nyújt.

Megközelíthető azonban a vár Drégely vasúti megállótól is, a legyalogolandó szakasz körülbelül hasonló távolságú az előbb említettel. Az autóval érkezők azonban kedvezményt kapnak, majdnem a Schaffer forrásig juthatnak, ahonnan a tábla szerint 40 perc a szintidő a várig.

Sőt a vonat állítólag itt a forrásnál ideiglenes megállót is vállal/hat, ha előtte a kiindulási forgalmi irodában ezt előre jelezzük.

Közelíthetünk még Hont vagy Diósjenő felöl is, de bárhonnan is, a legnagyobb szárazságban is érkezzünk, a magas szárú túrabakancs elmaradhatatlan tartozékunk legyen. Különösen eső utáni napokban ajánlatos viselete, az égi áldás helyi megtörténtéről úgyis csak a helyszínen szerezhetünk bizonyságot, a túraút ilyen vendégmarasztaló lehet.

A folyamatosan emelkedő útért a csend, a madarak éneke kárpótol, csak néha-néha bukkan elő a fák közül a Börzsöny erdeje, minden arra vár, hogy felérkezve a várhoz egyszerre kapja meg a túrázó azt a látványt amiért előtte megküzdött.

A vár déli kapujánál Szondi György a törökökkel harcol egy szép domborművön, rajta Arany versének, a Szondi két apródjának sorai:

Hogy vítt ezerekkel

Hogy vítt egyedül

Mint bástya feszült meg

Romlott torony alján

Drégely várához 1552 július 6-án Ali pasa 12-14000 főnyi hadseregével érkezett, a vár alatt elterülő és ma is Töröktábornak nevezett fennsíkra. A sereg két hadosztálya kb. 8000 ember ott ütött tábort, a harmadik hadosztály Ipolyság és Balassagyarmat felől zárta körül a várat. Drégely 1544 óta végvár volt, Szondi György és emberei négy napon át példamutató vitézséggel, halálra szánt bátorsággal védekeztek a túlerővel szemben.

Amikor a török felhívására Szondi nem adta meg magát, a pasa felgyújtotta a vár fapalánkját és Szondit a sziklavárba szorította. Két napon át lőtte a várat, amikor a kaputorony beomlott, és a vár homlokzata rommá lett. Szondi a megadást visszautasította, de az Arany János által oly remekül megénekelt két hadapródját Libárdyt és Sebestyént, valamint két előkelő török foglyot, drága ruhába öltöztetve Alihoz küldte azzal az üzenettel, hogy a várat az utolsó leheletig megvédi. Csak azt kérte, hogy Ali a két szabadon bocsátott fogoly életéért fogadja cserébe a két apródot és nevelje őket vitéz katonává.

Drégely egyike a legrosszabb állapotban maradt várainknak, amelyen az elmúlt egy-két évtizedben végzett felújítás sokat javított. Különböző forrásokból érkeztek támogatások, és sikerült is az oldalfalakat, bástyákat újjáépíteni, megerősíteni. Sohasem lesz olyan vár belőle mint több más társa, amelyek jobban megközelíthetők, sem olyan mint hajdanában volt, de aki járt már a 444 métermagasan fekvő várban elismeréssel adózhat nemcsak az építőknek de az újjáépítőknek is. A várhegyen nincs víz, áram, szállítószalag, vödörben, kézi csigával húzzák fel az építőanyagot és a vizet. Az ott kiásott több száz köbméter törmeléket csúszdán eresztették le. A beépítendő követ a Börzsönyben szedik össze.

Szerencsés, aki tiszta időben jár arra, hiszen Balassagyarmatig, Ipolyságig, Csóványosig előtte a fantasztikus panoráma. Az, ami ma panoráma, a török időkben tökéletes stratégiai pont volt, utolsó véderők egyike a felvidéki magyar bányavárosok előtt.

Aki kigyönyörködte magát a természet szépségében, belelapozhat a vendégkönyvbe. Kitűnő, de bátor ötlet volt a könyvecskét egy kis faszekrénykébe kihelyezni, de láss csodát minden lapja ép, sőt hiánytalan.

A Drégelypalánkra lefelé vezető piros túraútvonal mentén a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága által létesített Apródok útja tanösvény fényképes ismertetői találjuk.

A Schaffer kútnál friss forrásvizet vételezhetünk, a kútnak gyógyító erőt tulajdonít a lakosság. Az árnyas rét pedig a település búcsújáró helye. Az utat a hajdani borkultúráról árulkodó borospincék kísérik, bár fogyatkozó számban.

A múlt titkait taglaló nagyon érdekes írásra bukkantam a legendás balassagyarmati helytörténész,Kamarás József tollából, igaz, még a 80-as évekből.

Az írás arról szól, hogy a vártól pár kilométerre a Babat hegy közelében, a tsitári  kápolnánál (vigyázat nem az Őrhalom közeli Csitárról van szó) alagútrendszert talált a szerző, amely feltehetőleg a várhoz ill. a várból biztosított menekülési útvonalat. Érdemes az írást elolvasni, Kamarás Józsi bácsi sajnos azóta már nem földi, hanem égi útvonalakon közlekedik, a kezdeti feltárási lendületet napjainkra pedig már nem követik tettek.

Sikerült megtalálni a legendás balassagyarmati tanár, Szász Lajos írását is a Turisták Lapja 1937. évfolyamából, amely itt olvasható.

A drégelyi vár, a közelben fekvő nógrádi várral összekötve megér egy hosszabb tartózkodást is, Drégelypalánkon a falusi turizmus keretében jó szálláshelyeket lehet találni.

Bár Drégelypalánk települése nem bővelkedik különleges látnivalókban, de a templom, Kő Pál Szondi György sírja, a Szentháromság szobor, a Szondi emlékszoba érdeklődésre tarthat számot. A településről a 100 magyar falu könyvsorozat alapján kitűnő összeállítás olvasható itt.

 Nógrád varázslatos világ, győződj meg Te is róla.